Vágysz rá. Nagyon. Talán jobban, mint bármi másra az életedben.
És épp ez az, ami miatt nem érkezik meg.
Megint ugyanolyan férfi.
Megint te írsz először.
Megint te magyarázod meg magadnak, miért
hallgat.
Megint te alkalmazkodsz.
Megint te reménykedsz, hogy „ezúttal más lesz”.
„Biztos túl sok vagyok.”
„Vagy éppen nem elég.”
„Velem van a baj.”
Manifesztálsz, vizualizálsz, listát írsz – és közben minden sejtedben ott a
görcs, hogy mi lesz, ha mégsem.
Dolgozol magadon évek óta – olvasol, tanulsz, terápiára jársz. Érted is
magadat. Csak épp semmi nem változik.
Vagy már fel is adtad – és azt mondod magadnak, hogy így is jó. Csak néha,
este, nem hiszed el.
„Nekem ez már nem adatik meg.”
„Túl késő.”
„Talán tényleg egyedül maradok.”
De mi van, ha nem ez az igazság?
Mi van, ha nem azért vagy egyedül, mert nem vagy elég jó?
Hanem mert egy olyan énből keresed a szerelmet, aki abból indul ki, hogy nem érkezik meg?
A szerelem nem attól jön el, hogy jobban akarod.
Hanem attól, hogy mássá válsz
– és onnan már nincs mit akarni.
Ez a 3 nap erről a váltásról szól.